Kategóriák
Történelem

Amikor Velence tönkreverte az oszmánokat

Gallipoli nevét hallva a hadtörténelemben járatosak 95 %-a a török-német győzelemmel véget ért első világháborús csatára gondol, pedig volt itt egy ütközet 1416-ban is. A velencei flotta tönkreverte az oszmánt. A gályarabokat kiszabadították, a zsoldosokat pedig felkötötték.

A XV. század elején a Velencei Köztársaság volt a Mediterráneum keleti felének fő tengerészeti és kereskedelmi hatalma, amit a térségben előre nyomuló oszmán törökök megkérdőjeleztek. A haldokló Bizánc volt az úr a Boszporusz mindkét oldalán, de a Dardanellák már török kezén volt. A Bajazid által épített gallipoli erőd és védett kikötő volt a szoros kulcsa és a szultán flottájának fő bázisa. Itt keltek át a seregek Anatóliából Ruméliába (Európa), illetve innen indítottak rabló hadjáratokat a görög partok és szigetvilág ellen, amelyek egy része (például Kréta, Korfu) velencei kézen volt. A Fekete-tenger felől érkező  velencei konvojt is megtámadták (adó és vámfizetés okából). A signoria lépéskényszerbe került.

Először is fél százalékos plusz adót vetettek ki minden termékre a költségek előteremtésére, majd tengerészeket, íjászokat toboroztak és az érdekeltségükbe tartozó kereskedő városokkal együtt nagy flottát szereltek fel, amelynek vezetésével a térséget jól ismerő, rutinos Pietro Loredanra bízták. Elsődleges feladata az volt, hogy eljuttassa a velencei követeket a szultánhoz, a flotta az erődemostrációt szolgálta.

Lepanto, a törökök mohácsa a tengeren

Május 24-én jelentek meg a szoros bejárata előtt, s jelezték békés szándékukat. Ezt követően 27-én hajóztak be a szorosba. Az apály miatt közel haladtak a partokhoz, ahonnan a törökök mérgezett nyilakkal vették tűz alá a velencei flottát. Először nem válaszoltak, hanem szétszóródtak, de a támadók ettől felbátorodtak. Loredan leadatott néhány ágyúlövést,  meghalt néhány török, amiből értett a többi, s visszahúzódtak az erődbe.

Másnap Loredan két velencei lobogó alatt hajózó gályát küldött Gallipoli kikötője elé, hogy jelezze tárgyalási szándékát, mire a török flotta jó része kihajózott és rátámadt a két gályára, amely visszahúzódott a sajátjaihoz. A velenceiek hátráltak, hogy elcsalják a támadókat az erőd lőtávolán kívülre, majd gyors fordulóval megindultak az ellenséges hajóhad felé és megszólaltak az ágyúk. Az oszmánok kitértek.  A feltámadt keleti szél és a tengeri áramlat is segítette őket a menekülésben. Szégyen a futás, de hasznos alapon visszatértek Gallipoliba.

Ezt követően a velencei vezér követeket küldött a török prancsnokhoz, egyrészt panaszt tett, hogy megtámadták, miközben csak a követeket akarja eljuttatni Mohamed szultánhoz. A török megígérte, hogy a követeket elkísérik az udvarba. A velencei követek  természetesen a tárgyalások alatt szemügyre vették az ellenséges flottát (amelyet az öbölt lezáró fal takart el az öböl felől, csak egy szűk bejáraton át lehetett ki és behajózni).

Éjjel a velenceiek haditanácsot tartottak, de nem született megegyezés, voltak akik a támadást sürgették, Loredan viszont bizonytalan volt. Közben észlelték, hogy a török flotta kihajózott, de nem támadtak.  Május 29-én hajnalban megindult a velencei flotta Gallipoli felé, hogy feltöltsék vízkészleteiket. Szembe találták magukat a török flottával, amely nem tisztázott okból tüzet nyitott az élen haladó egyébként nápolyi gályára, amely erre megtámadta a török vezérhajót. Loredan parancsot adott a teljes flottának a támadásra, s ugyancsak a vezérhajót vette célba. eEgy nyíl az arcán, egy másik pedig a kezén sebezte meg, de ez nem zavarta a csata irányításában. Rövidesen elfoglalták az ellenség vezérhajóját. Cali bej, az oszmán flotta főparancsnoka életét vesztette.  Az itáliaiak egymás után győzték le a gályákat és galleonokat. A vereséget látva sok török megadta magát, másik a tengerbe vetették magukat és úszva próbáltak menekülni.

Egy velencei hajó

Az oszmán flotta maradéka tudott csak visszamenekülni bázisára A signoria hajói a bejáratig üldözték őket, majd néhány sortüzet lőttek az öbölt védő falakra. Az erődemonstráció után elvoultak. Fényes győzelmet arattak minimális veszteség mellett (12 halott, 340 sebesült, a török oldalon 4000 halott – valószínűleg erősen túlbecsült – és 1100 fogoly, valamint 12-27 – ahány krónika, annyi adat- zsákmányolt hadihajó.

Évszázadokkal később sokat köszönhetett Velence egy magyarnak:

Zichy Ferdinánd, Velence megmentője

A győzelem után 5 török gályát elégettek, mert lassította volna a haladásukat és visszatértek az Égei-tengeren, a szoros bejáratának közelében lévő Tenedosz szigetére (ma: Bozcaada, Törökország), hogy feltöltsék készleteiket, ellássák a sebesülteket. A nagy számú fogoly közül kiválogatták a keresztényeket. A gályarabokat felszabadították, a török oldalon harcoló több száz zsoldost, mint árulót (katalánok, krétaiak, szicíliaiak, provanszálok voltak jórészt) felakasztották.  Másnap Loredan követet küldött Gallipoliba, nehezményezte a hitszegő támadást, de válasz nem érkezett. A haditanács a távozás mellett döntött és hazahajóztak a zsákmánnyal.  Békét csak 1419-ben kötöttek.

Tengerészek lefejezéséből Algéria gyarmatosítása lett

A fölényes győzelem megerősítette a velenceiek tengeri, kereskedelmi pozícióit, de túlzottan meg is nyugtatta őket, amely árát majd jóval később fizették meg.

***A közösségi média kiszámíthatatlan, ha tetszenek a cikkek, látogassa rendszeresen a http://www.kazivilaga.com-ot,  ahol sok aktuális, érdekes témáról olvashat! Tallózzon bátran a cikkek közt!

 

3 hozzászólás a(z) “Amikor Velence tönkreverte az oszmánokat” című bejegyzéshez

Ez kacsa. Történelmi kacsa, 1, az állítás nem igaz, 2, a töröknek a középkorban sosem volt összesen 300 ezer katonája a a birodalomban, nem, hogy egy seregben. A tény ezzel szemben Bánlaky József híres magyar hadtörténete szerint: “E győzelmi mámor közepette érkezett be a keresztény hajóhad parancsnokától, Francesco Conolmieri bíbornoktól ama váratlan és lesújtó hír, hogy a szultán Gallipolinál 40.000 főnyi sereggel átkelt Európába.” – Tehát Gallipolinál keltek át a várnai csata előtt, mint minden más alkalommal is Bizánc eleste előtt és nem volt szükség semmilyen külföldi szállítóra, mert a török flotta meg tudta oldali a rendkívül szűk szoros két partja közt, amelyet ráadásul Gallipoli erődje biztosított. Mint ebben a cikkben is szerepel 1414-ben se bocsátkoztak még a technikai fölényben lévő velenceiek se csatára az erőd közelében. Később pedig, ahogy fejlődött a tüzérség még kevésbé.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük