Kategóriák
Színes Történelem

A lengyel ellenállás így vadászta le a varsói hóhért

Hans Frank náci helytartó mögött Franz Kutschera SS brigadeführer és a rendőrség vezérőrnagya volt a megszállt Lengyelországot irányító legfontosabb személy. Élet és halál ura, akit az ellenállók 1944. február 1-jén lelőttek. A kegyetlen megtorlás ellenére egyetlen áruló sem akadt!

A nácik a háború első pillanataitól fogva kegyetlenkedtek a lengyel civilekkel és hadifoglyokkal. Tömeges volt a kivégzés és a lágerba zárás, azonban nem tudták megtörni a nép lelkét. A szürke hamu alatt izzott az ellenállás parazsa, amely fő szervezője a londoni emigrációból irányított AK, magyarul Honi Hadsereg volt. Folyamatosan harcoltak a nácik ellen, diverziós akciókat hajtottak végre, kémkedtek, szabotáltak. Az AK létrehozott egy speciális alakulatot a kiemelt célpontok és az árulók likvidálására.

Heydrich prágai levadászása után a megszállt területen a nácik többet nem parádéztak nyitott kocsival, jobban odafigyeltek a biztonságra. Igaz volt ez Kutscherára is, aki 1943-ban került Mogiljovból Varsóba. A főkormányzóság SS és rendőrségi erőinek a főparancsnoka mindössze 150-200 méterre lakott szolgálati helyéről, az SS főparancsnokságtól (a háború után a Jugoszláv majd 2007-ig a szerb nagykövetség) Varsó belvárosában, azonban sosem tette meg sétálva a távolságot, csakis zárt autóban, amiről a civilek azt se tudták ki utazik benne. Sofőrje egyben testőr is volt, s általában vele tartott segédtisztje is. A lengyel ellenállás véletlenül, két másik fontos náci után nyomozva akadt rá a lakóhelyére.

Kutschera kimondottan vérszomjas volt, tömeges, nyilvános kivégzésekkel próbálta megtörni a lengyel ellenállást. Heti rendszerességgel tucatszám lőttek agyon ártatlan túszokat- csak Varsóban. Ezért miután kiderült holléte a földalatti bíróság megtárgyalta ügyét és halálra ítélte, amelyet az AK  Parasol zászlóaljának egy jól képzett szakaszára bízták.  Először január 28-án akartak lecsapni, de aznap nem ment munkába a tábornok. Közben lebukás miatt az egyik személyt ki kellett cserélni a csapatban, de minden ment gördülékenyen, s február 1-jén reggel a 12 fős csapat, köztük nők – elfoglalták a kijelölt helyeket. Három kocsival vonultak ki, s a figyelőtől a végrehajtókon át a biztosítókig mindenkinek meg volt a feladata. Kutschera  autója 9.09-kor kigördült a belvárosi palota kapuján és 2 perc múlva már halott volt!

A sapka levétellel adott jelre a járó motorral a közelben várakozó kicsi vezetője elindult és az SS főhadiszállás bejárata előtt keresztbe fordult, a tábornok autója  előtt. Se jobbra, se balra nem lehetett kikerülni, a német sofőr a főnáciknak járó megkülönböztető, sárga reflektor villogtatásával jelezte, hogy el az útból. Persze a lengyel nem mozdult. A német kénytelen volt megállni, s ebben a pillanatban előugrottak a végrehajtók, agyonlőtték a sofőrt, az SS vezért súlyosan megsebesítették, majd az autóhoz lépve megsorozták. Az ajtót feltépve kihúzták, táskáját, fegyverét elvették, keresték igazolványait, de nem találták. Kutschera pechjére ezen a reggelen nem volt vele a segédtisztje… Közben az  SS főhadiszállás őrsége is kapcsolt és heves tűzpárbaj bontakozott ki. Az AK kommandó 4 tagja megsebesült, de sikeresen távoztak a helyszínről. Végeztek a célponttal, a sofőr-testőrrel, a parancsnokság két őrével.  A kirohanó SS-ek csak vaktában tüzeltek az elhajtó autók után…

A sebesülteket a kórházba vitték, ahol csak a két könnyű sérültet látták el, a két haslövéses, súlyos sérültet műteni kellett volna, amit nem mertek vállalni az orvosok, így tovább vitték őket. Majd miután egy másik kórházban befogadták őket az akcióhoz használt autótól meg kellett szabadulni.  A két harcos sajnálta a járgányt és a paranccsal ellentétben megpróbálták átvinni a Visztulán, Varsó másik részébe, hogy elrejtsék. Közben riadóztatták a német helyőrséget. A kocsi még feltudott hajtani a hídra, de  a másik végét már lezárták a katonák. Próbáltak megfordulni, de elakadt a kocsi a hídelemekben. A két kommandós fegyvert rántva harcolt a sokszoros túlerővel, majd miután elfogyott a lőszerük a jéghideg Visztulába ugrottak. A németek a hídról és a partról is tűz alá vették és lelőtték őket. A holttesteket kihalászták. Az egyiküknél megtalálták az iratait, a családját, rokonságát elvitték és agyonlőtték. A másikat nem tudták azonosítani. A hídon egy német fegyveres is életét vesztette.

Közben beesteledett, s Henryk Weber (népi német!) nőgyógyász magánklinikáján töltötték az éjszakát a sebesültek és kísérőik. A házigazda sejtette, hogy kik a sérültek, de nem árulta el őket. Ez is mutatja, hogy nem minden német volt náci szimpatizáns, pedig az életével és a család biztonságával játszott. Reggel az AK-sok tovább vitték a sebesülteket, több kórházban megfordultak mire az egyik befogadta őket, de olyan rossz állapotban voltak, hogy elhunytak.

A nácik mint felbojdult méhkas tomboltak, frissében túszokat szedtek és a merénylet helyszínén 100 lengyel túszt végeztek ki nyilvánosan, az utcán patakban folyt a  vér… a gettó romjai közt pedig további 200 személyt végeztek ki. Később még közel 600 lengyelt öltek meg, de egy, az az egyetlen egy áruló sem akadt köztük! Példátlanul magas váltságdíj megfizetésére is kötelezték Varsót, sőt a környező megyét is.

Azonnal SS és SD, Gestapo erőket csoportosítottak Varsóba a megszállók, s demonstratív temetési menetet, ravatalozást rendeztek (a lengyelek számára kijárási tilalmat rendeltek el a belvárosban), majd különvonat szállította a holttestet Berlinbe, ahol náci szokás szerinti dísztemetést kapott.

A nyomozás német precizitással, módszerességgel zajlott, olyan szinten, hogy a merénylet utáni napokban elhunyt valamennyi személyt lenyomozták. Így akadtak az egyik, kórházban elhunyt nyomára, akit álnéven temettek el. Az exhumáláskor megtalálták a golyónyomot. A hamis papírokat kiállító főorvost és két munkatársát elvitte a Gestapo. Azt gondolnánk, hogy megkínozták, majd kivégezték őket, de nem ez történt! Dr. Józef Marian Piasecki, a kórházigazgató egy hálás betegén keresztül, aki a varsói Gestapo egyik főnökének a szeretője volt, felvette a kapcsolatot a nácikkal. Egy táska pénzért kiváltotta a három személyt!

A kollaboráns kurtizán honleánysága mentette meg az ellenállók életét, no meg a nácik pénzéhsége, hiszen néhány fanatikust leszámítva 44 tavaszán már a többségük tudta, hogy nekik csengettek.  Bay Zoltán atomfizikust a Tungsram 100 kg. wolframért váltotta ki 44 őszén a náciktól, akik utasították a nyilas csicskásaikat, hogy engedjék szabadon a szervezkedésért letartóztatott professzort! Budapesten sajnos több áruló volt, mint Varsóban…

Budapest elárulása

Varsó új SS főparancsnoka csökkentette a terrort, megszűntek a nyilvános, tömeges kivégzések (sutyiban a gettóban végezték ki az ellenállókat). A Kutschera akcióban részt vevő AK-sok közül többen megélték a győzelmet, a náci rendszer pusztulását, de az új, kommunista jövő nem sok jót tartogatott  a számukra.  Többen megélték azonban a kommunizmus bukását is, s végre a független Lengyelország megbecsült hőseiként élhettek!

A magyarokért adta életét Henryk Slawik:

A barátság legyőzte a Gestapót!

Az akcióban hősi halált halt: Bronisław Pietraszewicz, Marian Senger, Zbigniew Gęsicki, Kazimierz Sott. Dicsőség a hősöknek! További ketten megsebesültek, a német oldalon Kutscherán kívül 4-en haltak meg, illetve 9-en megsebesültek.

Az AK megtorló akciójáról 1958-ban Zamach! Nincs kegyelem! – címmel filmet forgatott Jerzy Passendorfer, amelyet 59-ben, az évfordulón mutattak be. A lengyel nyelvű, fekete-fehér, angol feliratos, Jerzy Lipman által fényképezett  filmdráma itt érhető el: https://www.youtube.com/watch?v=XlmU-pC-N_c

Ajánlom a figyelmükbe!

Ne várjon a közösségi médiában az algoritmusok által kiszámíthatatlanná tett megosztásokra, hanem naponta nézzen be a   http://www.kazivilaga.com -ra, s  tallózzon bátran! Biztos talál olyan cikkeket, amelyek érdeklik!

Képernyőkép: youtube.com

Egy hozzászólás a(z) “A lengyel ellenállás így vadászta le a varsói hóhért” című bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük