Kategóriák
Történelem

Tweebosch, a reményt adó búr győzelem

A második búr háború befejező, gerilla szakaszában Tweebosch térségében, a de la Ray tábornok által vezetett búr csapatok tönkreverték az angol expedíciós haderőt az 1902-ben ezen a napon vívott Tweebosch-i csatában. A lábát tört Methuen angol tábornokot is elfogták.  A győzelem reményt adott a méltó békére.

Az angol-búr háborúk a fehér ember afrikai csatározásaként vonult be a világtörténelembe, pedig mind a két fél felhasználta a feketéket is. A búrok teherszállítóként, munkásként használták az afrikaiakat, fegyvert nem nagyon adtak a kezükbe, még az angolok ugyancsak első sorban logisztikai feladatokra használták a feketéket, de mivel nem úgy haladt a háború, ahogy szerették volna, így nagy számú gyarmati, színes katonát is bevetettek a búrok ellen. A háború alatt a fekete földfoglalók ellen sem léptek fel (ezzel is gyengítették a búrok hátországát, azonban a békekötés után nem ismerték el a gazdátlan tanyák elbirtoklását.

A búrokról röviden: első sorba holland telepesek, akikhez hugenotta franciák és németek csapódtak nagyobb számban, ennek megfelelően nyelvük, az afrikansz is a hollandra hasonlít a leginkább. A szabad fehér telepesek maguknak hódították meg a földeket a feketéktől, s a térségben megjelenő angolok gyámkodásából nem kértek. Az arany, majd a gyémánt lelőhelyek felfedezése után háború robbant ki a két fél közt.

a 2. búr háborúról már készült néhány beállított kép

A második búr háború első szakaszában a telepesek támadtak, s az angolok védekeztek, a második szakaszban megérkeztek a brit nemzetközösségi csapatok, az angolok ellentámadásba mentek át és elfoglalták a két búr szabadállam fővárosát, főbb településeit, a búrok átmentek gerillaháborúba, amelyet a kommandókra építettek. A kisebb harci csoportok egy-egy térségben mozogtak és  parancsra gyorsan összpontosultak és érzékeny csapásokat mértek az angolok utánpótlási vonalaira. Erre válaszul Lord Kitchener a búr tanyák lakosságát táborokba koncentrálta, hogy elvágja az élelmiszer utánpótlástól a gerillákat, illetve arra bírja őket, hogy a családegyesítés érdekében feladják magukat.  Azt kevesen tudják mifelénk, hogy amint elesett két főváros eleste után a búr egység megbomlott, sokan átálltak, őket „kézfelemelőknek” nevezték a tovább harcolók.

A koncentrációs tábort nem az angolok találták fel (korábban alkalmazták a spanyolok Kubában, az USA a Fülöp-szigeteken), s nem is az ellenség megsemmisítése volt a cél. A rossz szervezés,  gyenge ellátás, a kemény időjárás, egészségügyi problémák következtében sajnos mégis mintegy 25-28 ezer búr meghalt. Figyelem! Miután az angol társadalom értesült a történtekről akkora felháborodás tört ki, hogy a kormány a hadseregtől elvette a táborokat, javították az ellátást, jótékonysági akciók is indultak és jelentősen csökkent a halálozás. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert egyesek az intézkedéseket elhallgatják, illetve a kezdeti állapotokat előszeretettel vetik össze, hivatkozási alapként a náci és kommunista lágerekkel.

S még egy megjegyzés, Sir Arthur Conan Doyle (ügye ismerős a név?) pár hónapot önkéntes orvosként dolgozott a bloomfontaine-i kórházban, s emlékeztetett arra is, hogy még a harcokban 8000 angol katona halt meg, addig a járványokban 14.000-ren. Tehát az időjárás és helyi viszonyok még a reguláris hadsereget is megviselték.

Azt ugyancsak kevesen tudják magyar nyelvterületen, hogy a tanyákon élő feketéket is lágerbe zárták, nehogy segítsék a búr gerillákat.

Kitchener elgondolása szerint az angol haderő hét oszlopban fésülte át a több magyarországnyi területet keresve a búr vezetőket és a gerilla csapatokat. Az egyik oszlopot Lord Methuen tábornok vezette, aki szerette volna elfogni de Wettet, ezzel szemben végül őt fogták el! De ne szaladjunk ennyire előre!

De la Ray összegyűjtötte a kommandókat és követte Methuen hadoszlopának a mozgását, az angol tábornok is észlelte a búrok jelenlétét, de azt hitte csak kisebb gerilla egységek, s nem zavartatta magát. De la Reynek mintegy 2000 embere volt, az ellenség pedig 1250 fővel rendelkezett, igaz az angoloknak 4 ágyúja is volt.  A britek hajnalban menetoszlopba rendeződtek, s megindultak. A csata reggel 6 óra körül kezdődött, a búrok megtámadták a menetoszlop hátvédjét, elől pedig egy tanya és marhakarám zárta el az utat. Se előre, se hátra, miközben megindult a búrok frontális támadása, amire kitört a fejetlenség Az angolokat oldalán harcoló gyarmati csapatok (az egyenruhájuk alapján zöldeknek nevezték őket) megfutottak, mások pedig megadták magukat.  Az anyaországi csapatok állták a sarat, a tüzérség fedezete alatt ellentámadást is indítottak a szekéroszlop visszaszerzésére, de a búr létszámfölénnyel nem tudtak mit kezdeni, s visszavonultak egy két kilométerre lévő tanyára.  Olyan gyorsan, hogy az ágyúkat is hátra hagyták, illetve a lovas balesetben lábtörést szenvedett főparancsnokot sem tudták kimenteni. Ő volt az egyetlen angol tábornok akit a búrok elfogtak.

A búrok 51 ember vesztettek (ebből állítólag csak 8 halott, 26 sebesült, a többi eltűnt), még az angolok 68 halottat, 121 sebesültet és 205 foglyot.   De la Rey a sebesült tábornoktársát nagyvonalúan szekérrel egy hadikórházba küldte (a búrok hadbíróság elé állították, de elfogadták magyarázatát, hogy a Methuent ezzel kivonták a háborúból és elengedték).  A győzelem hatására a búrok bízni kezdtek abban, hogy méltó módon fejezhetik be a háborút.

Az angolokat a zulu háború jobban megviselte: http://www.kazivilaga.com/blog/2021/01/22/zulu-dawn-a-britek-legkellemetlenebb-veresege/

Lord Kitchener újjászervezte a csapatokat, amely élére Hamilton ezredest nevezte ki, aki  április 11-én legyőzte a búrokat. Ez azonban már érdemben nem változtatott a dolgokon, ugyanis április 9-én megindult a búr-angol tárgyalás és május 31-én a két delegáció aláírta a háborút lezáró megállapodást. A búrok a Dél-Afrikai Unió teljes jogú része, de teljes jogú polgárai lettek. A legyőzöttek idővel átvették a domínium vezetését… Szóval jobban jártak, mint mi a kiegyezéssel, a német, szovjet viszonyban pedig sci-fivel ért volna fel ez a fordulat.

A közelben az egyik települést ma úgy hívják, hogy Delareyville.

Ne várjon a közösségi médiában az algoritmusok által kiszámíthatatlanná tett megosztásokra, hanem naponta nézzen be a   http://www.kazivilaga.com -ra, s  tallózzon bátran! Biztos talál olyan cikkeket, amelyek érdeklik!

Kép: Lord Methuen elfogása

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük