Kategóriák
Közélet Történelem

Churchill, Fulton: 75 éves a vasfüggöny!

„A Balti-tenger mellett fekvő Stettintől az Adriai-tenger mentén fekvő Triesztig vasfüggöny ereszkedik le Európára” – jelentette ki Sir Winston Churchill, az angol konzervatívok vezére 1946-ban ezen a napon Truman elnök vendégeként Fultonban, a Westminster College-ben tartott beszédében.  Érdemes felidézni a részleteket.

A korábbi szövetségesek közt ekkorra igen csak megromlott a viszony, Sztálin elvtárs (aki a fultoni beszéd után napra pontosa 7 évvel halt meg) igen csak harciasan verte a tamtamot, hogy ideje a történelem szemétdombjára dobni a kapitalizmust. A generalisszimusz-főtitkár a kommunista eszmerendszer és a szovjet befolyás exportján dolgozott. Churchill, mint a világ egyik legtekintélyesebb politikusa a nyugat összefogását sürgette, hogy megállítsák a szovjeteket, megelőzzék a (tényleges) háborút – amit ma egyben a hidegháború deklarálásának tekintenek a történészek. De nézzük, hogy miket is mondott Churchill Fultonban!

„Sohasem hagyhattunk fel azzal, hogy bátran hirdessük az ember szabadságának és jogainak elveit… Ez azt jelenti, hogy minden ország népének joga van ahhoz, és erejének is lennie kell hozzá, hogy béklyóktól mentes, szabad, titkos választásokon alkotmányos keretek közt megválassza vagy megváltoztassa annak a kormánynak a jellegét vagy formáját melynek vezetése alatt él; hogy országában szólás- és gondolatszabadság uralkodjék; hogy a végrehajtó hatalomtól független, egyetlen párttól sem befolyásolt bíróságok úgy szolgáltassanak igazságot, hogy az találkozzék a nagy többség félreérthetetlen jóváhagyásával: illetve az idő és a szokásjog személyesítő erejével. Így kell biztosítania szabadságot a legegyszerűbb hajlékokban is: Ez a brit és az amerikai nép üzenete az emberiségnek. Hirdessük a magunk gyakorlatát – és gyakoroljuk amit hirdetünk.

Árnyék borult arra a színpadra, amelyet legutóbb a szövetségesek-győzelme megvilágított. Senki sem tudja, mit szándékozik tenni Szovjet-Oroszország és nemzetközi kommunista szervezete a közvetlen jövőben, sem azt hol vannak a korlátai, ha vannak egyáltalán korlátai expanziós és követőket toborzó irányzatainak.

Szívesen látjuk Oroszországot az őt megillető helyen a világ vezető nemzetei között. Mindenekfelett szívesen látjuk az állandó, gyakori és egyre bővülő kapcsolatot, az orosz nép és az Atlanti-óceán mindkét partján élő népünk között. Ennek ellenére kötelességem önök elé terjeszteni egyes tényeket Európa jelenlegi helyzetéről.

A Balti-tenger mellett fekvő Stettintől az Adriai-tenger mentén fekvő Triesztig vasfüggöny ereszkedik le Európára. E vonal mögött vannak Közép- és Kelet-Európa régi államainak összes fővárosai – Varsó, Berlin, Prága, Bécs, Budapest, Belgrád, Bukarest és Szófia. Mindezek a híres városok és országok lakossága a szovjet szférában fekszik, és valamilyen formában alá vannak vetve nemcsak a szovjet befolyásnak, hanem Moszkva egyre nagyobb mértékű ellenőrzésének.

A világ biztonsága újfajta egységet igényel Európában, olyat, amelyikből egy nemzetet sem lehet tartósan kirekeszteni: Európa nagy alapító nemzeteinek ellenségeskedései robbantották ki azokat a világháborúkat, melyeknek tanúi voltunk, vagy amelyek korábban zajlottak

Visszautasítom azt a gondolatot, hogy elkerülhetetlen az újabb háború; sőt hogy az már a küszöbön állna. Meggyőződésem, hogy sorsunk továbbra is a saját kezünkben van, és hatalmunkban áll, hogy megmentsük a jövőnket, ezért kötelességemnek érzem, hogy most, amikor okom és alkalmam is van rá, mindezt elmondjam. Nem hiszem, hogy Szovjet-Oroszország háborúra vágyik. Ők a háború gyümölcseire, valamint hatalmuk és tanaik végtelen kiterjesztésére vágynak. Nekünk azonban ma a háború végleges elhárításán kell gondolkodnunk, amíg nem késő, és azon, hogy amilyen gyorsan, csak lehet, megteremtsük a szabadság és a demokrácia feltételeit minden országban. Ha becsukjuk a szemünket, attól még nem múlasztja el a nehézségek és a veszélyek: Nem múlnak el attól sem, tétlenül várjuk, hogy mi történik; és nem múlasztja el őket a megalkuvás politikája sem. Rendezésre van szükség, és minél tovább halogatjuk, annál nehezebb dolgunk lesz, és a veszélyek is csak súlyosbodni fognak.

Ha híven kitartunk az Egyesült Nemzetek alapokmánya mellett, és higgadt, megfontolt, szilárd léptekkel haladunk előre, nem nézve más földjére vagy kincseire, nem törekedve arra, hogy zsarnoki módon befolyásoljuk az emberek gondolkodását; ha a britek erkölcsi erői és meggyőződései testvéri szövetségben egyesülnek az önök erőivel, széles utak nyílnak majd a jövőben, nemcsak előttünk, de mindenki előtt, nemcsak a mi időnkben, hanem a következő évszázadban is.”

Az összefogás végül is a NATO-ban, gazdasági vonalon végül az EU-ban valósult meg, a gazdasági fölény érvényesüléseként a nyugat nyerte a hidegháborút. Ebben nem kis szerepe volt Sir Winstron Churchillnek.

Fotó: archív, internet, Churchill és Truman megérkezik Fultonba.

S egy kis unikum az emlegetett Sztálin magánéletéről: http://www.kazivilaga.com/blog/2020/09/12/mit-csinalt-sztalin-elvtars-szabadidejeben/

***A közösségi média kiszámíthatatlan, ha tetszenek a cikkek, látogassa rendszeresen a http://www.kazivilaga.com-ot,  ahol sok aktuális, érdekes témáról olvashat! Tallózzon bátran a cikkek közt!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük