Kategóriák
Közélet Miskolc Színes

Lyukói tavasz

 

A hideg, sötét napok után itt a kellemes idő, ráadásul az utóbbi napokban a Nap is előbújt és szebbé tette a napunkat.  Éledezik a természet és az emberek is, például a Miskolc külterületén található Lyukó-völgyben is. A telepet bejárva jelentem, hogy a helyzet ránézésre nem sokat változott az elmúlt időszakban.

Akik nem ismernék a helyet elmondom, hogy a közeli bányatelep és Miskolc közt elterülő terület valamikor kiskertes övezet volt, főleg bányászok, gyári munkások töltötték itt szabad idejüket, sőt idővel lakások is épültek és sokan kiköltöztek. Aztán bezárt a bánya, a kertészkedők kiöregedtek, s idővel szegregátummá vált a telep.

A parasznyai út aszfaltjáról letérve murván találja magát az ember, amely az olvadás után a dombról szivárgó víz a napsütés ellenére még mindig tiszta sár, ráadásul kátyuk is vannak bőven. Szóval aki akarna se tudna errefelé száguldozni. Mielőtt a városra, az államra mutogatnának meg kell említeni, hogy az itt élők is tehetnének az említett állapot ellen, például kipucolnák a telkeik előtt a vízelvezető árkot, vagy ha nincs, akkor ki kellene ásni. A kátyúkat is lehetne egyengetni, feltölteni.  Ez ugyan nem feladata a tulajdonosoknak, „csupán” jól felfogott érdekük… persze ehhez igazi tulajdonosok kellenének, a lyukói viszonyok pedig elég vadregényesek ezen a téren is, hiszen a közbiztonság problémái miatt sok az elhagyott, elvadult telek. Az itt lakók egy része „bérlő”, de vannak engedély nélküli beköltözők is… A gazdátlanság jól látszik az óriási gazon is.  A szétdobált szemét simán igénytelenség.  Szemétből egyébként mintha kevesebb lenne (persze egy normál faluhoz, lakótelephez mérten így is rengeteg).

(Lyukó és a bánya története: http://www.kazivilaga.com/blog/2020/10/19/578/

A napsütés sok lakót kicsalt a házból az udvarra, mások, főleg a fiatalok, a gyerekek az utcákat járták, csoportokba verődve beszélgettek. A kertet ápoló, metsző, takarító embert alig láttam, a földet ásót pedig egyet se. Hogy fognak így ültetni?

A látvány magáért beszél, az országúton haladó nagy teljesítményű, drága autókban utazók egy része – mint észre vettem – lelassít, s nézik a telepet. Végül is  Varbó felől, a Bükkből érkező turistának ez az első benyomása, élménye Miskolcról…

A napokban többször is megfordultam a Magashegyen, a Csermőkében-  szerencsére -egészen más a látvány, pedig ott is élnek szerény körülmények közt, tehát nem igaz, hogy a szegénység összefüggésben lenne az igénytelenséggel. Persze minden területnek meg van a maga keresztje, az említetteknek a garázda vaddisznók.

***A közösségi média kiszámíthatatlan, ha tetszenek a cikkek, látogassa rendszeresen a http://www.kazivilaga.com-ot,  ahol sok aktuális, érdekes témáról olvashat! Tallózzon bátran a cikkek közt!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük