Kategóriák
Történelem

Sztálin katonai baklövései

A második világháború alatt a német birodalmat egy “cseh káplár” vezette a szovjeteket pedig a katonai szolgálatra alkalmatlan, kacska kezű, grúz bankrabló.  A különbség köztük, hogy az idő múlásával Hitlernek egyre jobban elment az esze, Sztálinnak pedig megjött. Összegyűjtöttem egy csokorra valót a generalisszimusz katonai baklövéseiből.

Sztálin első sorban politikus volt, de mint minden valamire való diktátor saját kezében összpontosított minden hatalmat, így a hadsereg vezetését is. A polgárháború korát és a téli háborút terjedelmi okokból kihagyom, csak a német támadás megindulását követő időszakot tekintem át, a teljesség igénye nélkül.

Az első baklövés részben politikai, amennyiben az 1940 decemberétől érkező kémjelentések formájában érkező figyelmeztetéseknek nem hitt, pedig jelezték a német készülődést. Ezzel összefüggésben Sztálin megtiltotta, hogy reagáljanak a német „provokációkra”, s konkrét támadás esetén se volt szabad átlépni az államhatárt. Több felderítést végző német, román repülőgép ennek köszönhette megmenekülését…

Ugyanakkor a határtérségből folyamatosan érkező riasztó hírek ellenére nem rendelte el a csapatok harckészültségét, szétbontakozását a terepen, általános mozgósítás helyett csak részlegeset rendelt el, s 800 ezer katonát vontak előre. A hadsereg a kaszárnyákban ült. Kivétel a riadókészültségben lévő haditengerészetet és a légierőt, amely az utolsó pillanatban, 1941. június 21-én éjjel parancsot kapott a tábori repterekre történő áttelepülésre. A kommunikációs problémákra, az időigényre, valamint mivel a szovjet repülők és repterek jó része alkalmatlan volt az éjszakai repülésre néhány alakulat kivételével ez nem történt meg. A hajnalban megindult német támadás első hulláma a szovjet légierő nagy részét a bázisokon, a földön érte. A szárazföldi csapatokat meg a laktanyákban. Egyetlen szerencséjük volt, annyian voltak, mint az oroszok, a Luftwaffe nem tudott megelőző csapást mérni minden fontos célpontra pár órán belül.

Szálin és Zsukov

Egyedül a szovjet flotta volt harcra kész, mert a főtitkárt nem érdekelte a tengerészet, amit Kuznyecov marsall kihasznált és időben riadóztatta a fegyvernemet (beleértve a haditengerészeti repülőket).

Sztálin, mint aki jól végezte dolgát késő éjjel nyugovóra tért. A német támadás megindulása után Zsukov vette a lapot, hogy ez nem fegyveres provokáció, hanem maga a háború, felébresztette a dácsájában alvó Sztálint, aki nem válaszolt semmit a telefonba, de összehívta fél 5-re a katonai vezetőket és a politbürót. A kiadott három direktívát mással jegyeztette és napokra eltűnt. A felső utasításra váró állami és katonai gépezet recsegett, ropogott, mivel az önállóság csíráját is kiirtották belőlük a megtorlások idején. A háborút Molotov jelentette be a rádióban.

A hadsereg óriási veszteségeket szenvedett az első napokban és demoralizálódott. Sztálin miután magához tért néhány tábornokot és főtisztet, minden tárgyalás nélkül kivégeztetett. Az NKVD  szabad kezet kapott a dezertőrök elleni harcra… brutálisan, de sikerült valamennyire helyreállítani a fegyelmet.

Sztálin baklövése volt ugyancsak, hogy a Szmolenszknél védekező csapatokat néhány tucat összekapart páncélossal és némi tüzérséggel kiegészítve, komoly légi fedezet nélkül támadásba küldte. A meglepett németeknek így is okoztak néhány kellemetlen napot, de utána érvényesítették a technikai és képzettségbeli fölényüket és felmorzsoltak két szovjet hadsereget. Gyakorlatilag nyitva volt az út Moszkva felé, de nem használtak ki, hanem inkább a Kijevet és a Dnyepert biztosító szovjet csapatokat zárták katlanba és aratták egyébként legnagyobb győzelmüket.

A Kijevet védő Kirponosz tábornok időben kért visszavonulási engedélyt, amit csak a gyűrű bezárulta után 2 nappal kapott meg Sztálintól, aki úgy gondolta a németek fő célja az ukrán gabona és a bakui olaj megszerzése, pedig ekkor Moszkva volt. Kirponosz a kitörés közben hősi halált halt.

Következő nagy hiba, hogy a sikeres moszkvai téli ellentámadást a csapatok kifulladásáig folytatta.  A front sok helyen a szovjetek számára előnytelen terepen merevedett meg. Ezen túlmenően túlértékelte az elért sikert (a németek első nagy veresége a világháborúban), és 42 tavaszára általános ellentámadást tervezett. Igazán sikeres, nagyszabású támadás csak Harkov térségében bontakozott ki, amelyet az offenzívára készülő német hadsereg zseniálisan megkontrázott, a szovjeteket teljesen szétverték és nyitva volt az út a Don és Volga vidék felé. A sztyeppén a németek megismételték a 40-es blitzet és néhány hét alatt Sztálingrád előtt, illetve a Kaukázus lábánál jártak…

A szovjet összekapart minden embertartalékát, a szövetségesek ontották a hadianyagot, drasztikus intézkedéseket vezettek be (egy lépést se hátrálunk, amit az NKVD géppuskás záró osztagai garantáltak  a 44-es feloszlatásig) és sikerült megfogni a frontot. Sztálin a nevét viselő város felmentésére több, erőpazarló támadást indított az északi szárnyon.

Azonban ekkor történt valami, a viselkedése megváltozott, elkezdett bízni a tábornokai szakértelmében (a régi csontokat, mint Bugyonnijt leváltotta) és a németek elbizakodottságát kihasználva nagy győzelmet arattak. Sztálingrád és Kurszk után viszont azt hitte a bab is hús és szinte az egész frontra vonatkozó ellentámadásra adott parancsot, amivel elaprózta az erőket és a németeknek ugyan jelentős terület és emberveszteséggel, de mindig sikerült megállítani a szovjet támadó ékeket, amelyek kimerülve megálltak. Ezzel szemben Zsukov a bekerítéseket javasolta. Amire nem kaptak engedélyt 43-ban, csak 44-ben, az eredménye ismert, Bagration, Iasy (Jászvásár)-Kisinyov…

Ezt követően az előbbiekhez mérhető hibát már nem követett el Sztálin, mint hadvezér. Általános támadás közepette nehéz is, hiszen maximum elakadnak… Egy jelentősebbet azért fel tudok róni, nevezetesen a páncélos csapatok lenullázását a Kárpátokban, a duklai csatában – aminek elsőrendűen politikai oka volt, a szlovák felkelők felmentése, valamint a román kiugrás után a német-magyar csapatok harapófogóba fogása az Alföldön előre törő páncélos és gépesített csapatokkal közösen. De a páncélosok nem tudtak áttörni a Kárpátokon. Az itt elpazarolt harckocsik átirányításával simán felmenthették volna Varsót. Persze ez esze ágában se volt a vörös diktátornak, így a város közelében zajló páncélos csatát a németek nyerték. miután erősítést kaptak, a szovjeteknek meg elfogyott az utánpótlása.

A felsorolt baklövések az utolsót leszámítva (Dukla 70-130 ezer közöttire becsülik) mind százezres, több százezres katonai veszteséget jelentett a szovjeteknek. A legnagyobb a kijevi katlancsata, ahol több, mint 700.000 embert vesztettek (halott, sebesült, hadifogoly, szökevény, eltűnt). Az összeállítást lehetne folytatni például a rzsevi húsdarálóval… önök mit tennének hozzá?

Aki kíváncsi Sztálin életére, tevékenységére ajánlom az Ivan Passer rendezte, Robert Duvall főszereplésével (Julia Ormond játékával) készült filmet, magyar szinkronnal itt érhető el. Usztics Mátyás is feltűnik a vásznon. Egy nyugati film, amely kivételesen hitelesen ábrázolja a keletet: https://videa.hu/…/film-animacio/sztalin-B2tfrQYgh2TeXHOW    

*** A japánok se maradtak ki a „jóból”: http://www.kazivilaga.com/blog/2021/01/09/2993/

S ha már baklövések, íme egy csokor az angolok közül: http://www.kazivilaga.com/blog/2020/12/21/baklovesek-angol-modra/

*** A közösségi média kiszámíthatatlan, ha tetszenek a cikkek, látogassa rendszeresen a http://www.kazivilaga.com-ot,  ahol sok aktuális, érdekes témáról olvashat! Tallózzon bátran a cikkek közt!

Kép: anitapisch.com

2 hozzászólás a(z) “Sztálin katonai baklövései” című bejegyzéshez

Varsó más kérdés! Az 1944. jún. 22-én indított Bagratyion hadművelet céljai közt nem szerepelt Varsó felszabadítása. Ukrajnát és Belorussziát akarták csak felszabadítani, a Visztuláig való eljutás az eredeti tervekhez képest jelentős túlteljesítés volt. Mire elérték a Visztulát, a Vörös hadsereg teljesen kimerült, elvesztette létszámának egyharmadát, a haditechnika jelentős részét. Védelembe mentek már át, amikor kitört a felkelés. De akkor már ott volt az Itáliából átdobott Hermann Göring tankhadosztály, a Reich legelitebb alakulata. Közben már hónapok óta folyt a Balkán felé történő csapás, a Iasi-Kisinyov hadművelet előkészítése. Az is beszédes tény, hogy Varsó felszabadítására csak fél év múlva, 1945. január 17-én került sor.

Bozony, fél évig karba font kézzel nézte, hogy a németek elvégzik a piszkos munkát. Miután bevonultak Varsóba és a környékére az volt az első, hogy össze szedték a bujdosó AK -sokat és deportálták. A felkelés elő napjaiban alig volt német csapat Varsó térségében, az erősítés csak később érkezett be, Sztálin meg nem küldött erősítést, pedig megtehette volna ha akarja, pl. a duklai erőlködés helyett (ahol a tankokat beküldte hegyi csatába). Továbbá az ő oldalán harcoló lengyeleket is csak megkésve engedte Varsóhoz, s őket is jól kivéreztették, mikor megpróbáltak átkelni (a lengyeleknek nem voltak utász csapataik, eszközeik, s mindössze egy szovjet zászlóaljat kapott az egész hadsereg, ami persze elégtelen volt, de így is nekimentek, mert először lengyelek voltak még Sztálin alatt is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük