Kategóriák
Színes Történelem

Zulu Dawn, a britek legkellemetlenebb veresége

A XIX. század utolsó harmada a Brit birodalom fénykora. Amikor megtámadták Zuluföldet 1879-ben senki se gondolta, hogy a félmeztelen, jórészt lándzsával, pajzzsal, kisebb részben muskétákkal felfegyverzett  négerek komolyabb csatát nyernek a támadók ellen. Pedig ez történt 1879. január 22-én Isandlwanánál. A háborút viszont az angolok nyerték.

A holland, német, francia hugenotta keverékből összeállt búrok után az angolok is megjelentek Afrika déli sarkában és miután megvetették lábukat terjeszkedni kezdtek. Útjukban állt az egykoron Shaka Zulu által életre hívott harcias állam, amelynek ultimátumot adtak egy határmenti rablóportyára hivatkozással. Követelték, hogy adják ki a bűnösöket, fizessenek kártérítést és szereljék le a hadsereget. Mivel Cetshwayo király megtagadta, megindult 1879 január 11-én a brit hadjárat a zuluk ellen. A katonák többsége angol volt, kiegészítve  fekete zsoldosokkal és némi gyarmati milicistával. A brit haderőt Frederic Thesiger tábornok, Chelmsford második bárója vezette, aki részt vett a krími háborúban az oroszok ellen illetve több gyarmati háborúban is, tehát gyakorlott tiszt volt.

A britek elmúlt évtizedei a győzelmekről szóltak, egyetlen kellemetlen vereség csúszott be, Afganisztánban ( Itt olvashatnak róla részletesen: http://www.kazivilaga.com/blog/2021/01/13/3093/ ), az is egy emberöltővel korábban.  Ennek megfelelően könnyed, győztes hadjáratra számítottak. A hadjárat tervezésekor nem is foglalkoztak az ellenséggel, így fordulhatott elő, hogy pont egy olyan ünnep idején indultak meg, amikor hagyományosan összegyűlnek a zulu harcosok.

A brit menetoszlop január 20-án letáborozott  Isandlwanánál. Nem alakítottak ki szekérvárat, körbe se sáncolták, csak úgy a nyílt terepen verték fel a sátrakat, mint a piknikező turisták. A jóval nagyobb létszámú zulu sereg észrevétlenül az angolok közelébe vonult. Amikor a felderítők jelentették a zuluk közeledését, a lord a sereg  ütőképes csapatainak a zömével január 22-én kora reggel kivonult a táborból ( 6 reguláris századot, némi gyarmati erőt és 2 db 7 fontos löveget, valamint egy röppentyűt hagyott hátra 70 tüzérrel a tábor védelmére, ahol az említetteken túl a szakácsok, lovászok, szekerészek, borbélyok, s egyéb kiszolgáló személyzet maradt.  A mintegy 2800 fős brit sereg üldözőbe vette a 4000-5000 fős zulut, azt hitték a fősereg.

A terepet járó felderítő, összeköttetést biztosító csapatok közben egy másik zulu csoportot üldözve belefutottak a 20.000-res bennszülött főseregbe, akik azonnal átmentek ellentámadásba.  A lovas felderítők lassan, harcolva vonultak vissza, s közben futárt küldtek a tábor riasztására. A fővezér Henry Pullaine-t nevezte ki a tábor parancsnokának, de közben az erősítéssel befutott  ( a létszám 1800 főre emelkedett) Anthony Dumford, aki  rangidősként át akarta venni a vezetést. Végül abban maradtak a táborban Pullaine parancsnokol, a kivonuló csapatokat meg Dumford vezeti (Az ütközetben mind a ketten elhunytak).

Rövid ideig nem volt tiszta, hogy a zuluk Chelsford támadják hátba vagy a tábor ellen indulnak. Az utóbbit választották. Az angoloknak lett volna idejük még kialakítani a körvédelmet biztosító szekérvárat, s legalább az ágyúk körül sáncot ásni, de még mindig nem tudták elképzelni, hogy a Martin-Henry puskák és a két löveg zárótüzén át tudnak törni a zuluk. A gyalogszázadok előírás szerűen felálltak és megkezdték az előrenyomulást az ellenség felé. A lovasság nagy része harcolva vonult vissza, miközben a maradék kivonult erősítésként. A zulu sereg  rövidesen az angol gyalogos századok elé került, amelyek a két hegyi ágyútól támogatva megállításra, részben meghátrálásra kényszerítették a zulu centrumot. A két szárnyon viszont folyamatosan nyomultak előre, hogy bekerítsék az ellenséget. A többségében gyarmatiakból  álló jobb szárny meghátrált (hivatkoztak lőszerhiányra, illetve az afrikaiak képzettsége nem érte el az angolokét ) ezért a bekerítés elkerülése érdekében az egész sereg elkezdett hátrálni.

Már késő volt, mert a két szárnyat átkarolva a zuluk a hátuk mögé kerültek. Az angol gyalogság előírás szerint gyalogsági négyszögekbe rendeződve folyamatosan tüzelt, a lovasság, afrikai felderítők maradéka megfutott,  utóbbiak közül sokan megadták magukat  a csata után a zuluk, mint árulókat  kivégezték őket).   Előbb a tüzérség veszett el – most hiányzott csak igazán, hogy nem sáncolták körbe! – aztán a tábor, ahol jórészt szakácsok, lovászok, s egyéb segédszemélyzet maradt. Most hiányzott igazán a szekérvár és a sánc, amely a visszavonuló gyalogság maradékával biztosította volna a sikeres védelem reményét.   Így pedig szó szerint átfutottak rajtuk a zuluk, s minden piros kabátost leöltek, aki eléjük került. Felbomlott a rend, kifogyott a lőszer, s mindenki futott, amerre tudott.

Az 59 angol tisztből 52 életét vesztette, 7-nek sikerült kitörni a katonák maradékvál. A teljes, 1800 emberből, mintegy 1300 halt meg, beleérte a megölt foglyokat. A zuluk valós becslések szerint 1500-2000 halottat vesztettek. Óriási zsákmányt szereztek, de csak részben tudták elvinni, egyszer mert kigyulladt a tábor, másrészt Chelsford  serege a riasztást követően megfordult. A tábor lerohanása után fél órával érkezett az előörs a csatatérre… A zuluk a fegyvereket, lőszert, s amit tudtak mozdítani elvittek, a lábas jószágot elhajtották.

Ugyan ezen a napon egy zulu sereg betört Natalba és ostrom alá vette Rocket Drift, fallal megerősített tanyaközpontot. A 150 brit itt az erődítést kihasználva megmutatta mit tud (11 Victoria keresztet ért a tanya védelme). Visszaverték mintegy 4000 zulu támadását, akik a döntő roham előtt visszavonultak.  Azt nem tudni, hogy ebben az játszott-e nagyobb szerepet, hogy közelgett a felpaprikázott Chelsford vagy mert a király parancsa ellenére, ‘magán expedíción’ jártak és féltek a sereg esetleges veresége felelősségre vonással jár (ez a zuluknál halált jelentett). Bővebben.  http://www.kazivilaga.com/blog/2021/01/28/3478/ Erről is készült egy kiváló film egyébként.

Londonba egyszerre érkezett meg a borzalmas vereség és a hősies kitartás híre.  A közvélemény felháborodott, bosszút követelt.  Chelsfordot leváltották. A zulu király békült volna, de Chelsfordot ez nem érdekelte, s mielőtt megérkezett volna az utódja Ulundinál szétverte az afrikai sereget. Helyre állította katonai becsületét. Ezt követően két nappal, mint győztes hadvezér adhatta át a főparancsnokságot utódjának. Angliába pedig fenékbe rúgás helyett a Bath-rend nagy lovagkeresztjét kapta…

A hadjárat során halt hősi halált IV. Napoleon, vagyis Lajos császári herceg, története: http://www.kazivilaga.com/blog/2021/01/30/3551/

A nagy vereségről Zulu Dawn (magyarul Lándzsák hajnalban) címmel készült kiváló angol film 1979-ben Peter O’Toole és Burt Lancaster főszereplésével, Douglas Hickox rendezésében.  Jó mozizást!

Magyar feliratos változat:

https://ok.ru/video/2301020998193

***   ***

Ne várjon a közösségi médiában az algoritmusok által kiszámíthatatlanná tett megosztásokra, hanem naponta nézzen be a   http://www.kazivilaga.com-ra, s  tallózzon bátran! Biztos talál olyan cikkeket, amelyek érdeklik!

Egy hozzászólás a(z) “Zulu Dawn, a britek legkellemetlenebb veresége” című bejegyzéshez

Schindler érdemei igazolják állítólagos náci múltját.Ha nem alkalmazkodik talán nem lett volna módja annyi embert megmenteni. Nem kell az ilyen bizonyított embereket piszkálni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük