Kategóriák
Közélet Történelem

Horthy világháborús baklövései

Horthy Miklós kormányzó, vezette a magyar államot és mint legfőbb hadúr parancsnokolta a fegyveres erőket. Ezért személye megkerülhetetlen a részben sikeres revíziós politikával kapcsolatban és a világháborús pusztulással egyaránt. Hitler, Sztálin, az angolok, a franciák és japánok baklövései után egy csokorra való Horthyéból, amelyekért vérrel fizettünk.

Az összeállítás szubjektív, lehet rajta vitatkozni. Idő- és nem fontossági sorrendben van.

Sokan ide sorolják Jugoszlávia megtámadását, mint politikai baklövést, erre azt mondom, hogy szükségszerű volt, legfeljebb lehettünk volna taktikusabbak, csomagolhatták volna okosabban, illetve annyi, hogy magyar alakulatot nem lett volna szabad az egykori határokon túl bevetni (ezen utóbbi valóban hiba volt).

Hadiállapot a Szovjetunióval. Ez viszont főbenjáró hiba volt. A németek nem számítottak ekkor Magyarország részvételével az intervencióban. A kassai bombázás (vélelmezhetően téves szovjet akció, illetve a rahói gyors géppuskázása) nem volt olyan jelentős atrocitás amely igényelte volna ezt a drasztikus lépést. Lásd Svájc vagy Írország esetét, mind a kettőt többször is tévesen bombázták, légterüket számtalanszor megsértették, mégse léptek be a háborúba (Svájc esetében az USA a háború után kártérítést fizetett az incidensek után).

Jány Gusztáv, a 2. magyar hadsereg parancsnokának felmentési kérelmének az elutasítása. Mint sajnos a doni áttörés és az azt követő visszavonulás menete utólag bizonyította, hogy meghaladta képességeit egy hadsereg vezetése. Elavult, régi, bokázós, urizáló szellem jellemezte a hadsereg morálját a bajtársiasság helyett. A következő, fiatalabb tábornok generáció (Lakatos Géza, Veress Lajos) sokkal sikeresebb, a második világháború elvárásainak megfelelően vezette a csapatait, lásd: az 1. és 2. hadsereg 1944-es harcait.

Hadüzenet az USA-nak. Kapitális hiba, megint helybe mentünk a pofonért. Még szerencse, hogy az amerikaiak a német megszállásig nem vették komolyan, s csak ezt követően indult meg a bombázási kampány a magyar célpontok ellen. El kell ismerni, hogy ekkor már volt német politikai nyomás, de Magyarország de facto még független ország volt, akárcsak Finnország, amely ugyan német szövetséges volt, de nem volt hajlandó az USA-nak hadat üzenni, s ez később kamatozott is nekik.

Nem lépett fel érdemben a hadseregben – részben a régi vágású, elavult vezetési stílussal kapcsolatos elégedetlenség hatására – a radikalizálódás, a nyilas eszmék térnyerése ellen. Ezzel párhuzamosan a sváb főtiszteket se tartotta megfelelő kontroll alatt. Ez később igen sokkba került. A fiatal román király el tudta kerülni ezt a csapdát, a hadsereg kulcspozícióiban lévő emberek 90 százaléka hű maradt hozzá a kritikus időpontban, a többit meg megelőzendő őrizetbe vettek és csak utána jelentette be a kiugrást.

A kiugrási kísérlet gyenge előkészítése, felemás bejelentése és elfuserált kivitelezése. A történet részletei jól ismertek, ezért most nem idézem fel őket érdemben. A felismerés jó volt, az időpont elfogadható, bár az utolsó pillanat volt (Lakatos Géza tábornok, miniszterelnök szerint a román kiugrást követően, miután a németek nem teljesítették a magyar kormány ultimátumát kellett volna meglépni, amivel egyet értek). Horthynak, a román királyhoz hasonlóan a hegyekbe, a magyar katonaság védelmében lévő Kárpátokba kellett volna utaznia és onnan levezényelni a kiugrást. De Budapestről is megvalósítható volt, mivel a testőr ezred (Budai vár és környéke) az utolsó pillanatig hű volt hozzá. Fel kellett volna vállalni a harcot a németekkel és a nyilasokkal, világos parancsokat adni, többek közt az 1. hadseregnek, amely ezt végre is hajtotta volna. Ezt annak idején Kéri Kálmán vezérezredes, a hadsereg vezérkari főnöke beszélgetésünk alkalmával személyesen is megerősítette. Horthy ezzel szemben a fia elrablása után visszakozott. A következmények ismertek, nyilas diktatúra, a fél ország pusztulása. A kormányzó személyes felelőssége jelentős.

Más. A végére egy dolog, amit hiányoltam, mint legfőbb hadúrtól. A háború menete alatt egyetlen alkalommal sem látogatta meg a fronton harcoló csapatokat. Legalább a Kárpátokban harcoló 1. HDS-et meglátogathatta volna, akik majd fél éven át állták a sarat. Egyrészt jót tett volna a morálnak, másrészt első kézből szerezhetett volna információkat, személyes benyomást.  Az egykori tengernagytól ez elvárható lett volna…

A témakör iránt érdeklődők figyelmébe: Hitler legnagyobb katonai baklövései.  http://www.kazivilaga.com/blog/2020/09/20/hitler-legnagyobb-katonai-baklovesei/

Baklövések angol módra: http://www.kazivilaga.com/blog/2020/12/21/baklovesek-angol-modra/

Japán baklövések: http://www.kazivilaga.com/blog/2021/01/09/2993/

***   ***

Ne várjon a közösségi médiában az algoritmusok által kiszámíthatatlanná tett megosztásokra, hanem naponta nézzen be a   http://www.kazivilaga.com-ra, s  tallózzon bátran! Biztos talál olyan cikkeket, amelyek érdeklik!

Fotó: Horthy Miklós Nyíregyházán fogadja a frontról hazatért katonákat, 1941. (wikipedia)

3 hozzászólás a(z) “Horthy világháborús baklövései” című bejegyzéshez

Horthy a kiugrást nagyon úriemberként , a németek értesítésével akarta végrehajtani, pedig nem finn hanem román mintára kellett volna. Egykori könyvszakmai vezetőm, néhai Drucker Tibor mondta egyszer “Trógerokkal tróger módra kell viselkedni”.

Nemrégen olvastam egy összehasonlítást Horthy és a finn Manersheim tábornok működése között, s azon cikk is megerősíti a súlyos hibákat. A Szovjet-Oroszországnak küldött üzenet a hadiállapot beállásáról, közvetlenül Bárdossy miniszterelnököt terheli, de nem tehette volna meg a Kormányzó beleegyezése nélkül.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük