Kategóriák
Sport Színes Történelem

Takács Károly, a magyar vasember

Az 1910-ben ezen a napon született Takács Károly olimpiai bajnok sportlövő számomra az emberi akarat diadala, aki rokkantként nem sírt, nem sajnáltatta magát, hanem a jobb kézfeje elvesztése után megtanult ballal lőni.   Becsülettel harcolt a fronton, majd két olimpiát nyert!

Hivatásos katona volt a két világháború közt, s  kiderült, hogy zseniálisan bánik a pisztollyal, azonban őrmesterként nem lehetett ott a berlini olimpián, mert az a tiszt uraknak volt fenntartva. Azonban miután az olimpiai érmeket svéd és német altisztek szerezték meg Takács előtt is megnyílt az út a válogatott felé, azonban 1938-ban, hivatásos katonaként munka közben felrobbant egy gránát gyutacsa a kezében és letépte a jobb kézfejét. Képzeljék el mit jelent ez egy jobbkezes számára, pláne egy sportolónak. A karrierje végét. A hatályos törvény alapján le akarták szerelni, mint rokkantat, de Takácsot nem olyan fából faragták, hogy otthon üljön és rokkantként keseregjen, mi lehetett volna, ha… Csak semmi ha! Horthy Miklós személyes engedélyével maradhatott a Magyar Királyi Honvédség soraiban és megtanult bal kézzel lőni!

Rövidesen teljesült régi vágya és a magyar válogatott tagja lehetett. 1939-ben egyből világbajnok lett! Gőzerővel készült az 1940-es olimpiára, de közbeszólt a világháború. Takács Károly pedig hivatásos katonaként a fronton szolgálta a hazát. A háború után, a lerombolt országban kezdte újra sportkarrierjét, amelyre az 1948-as londoni olimpián nem mindennapi izgalmak közepette világcsúccsal tette fel a koronát. Annyira biztos volt sikerében, hogy az őt megrohanó újságíróknak átadott egy papírt, amelyet a zakója belső zsebéből húzott elő. Előre megírta a győzelmi nyilatkozatát! Még egyszer: 38 évesen, rokkantan, frontszolgálat után lett olimpiai bajnok – a tökéletes körülmények közt készülő, erőtől kicsattanó, egészséges, fiatal ellenfelek előtt!

Ezek után talán nem is olyan meglepetés, hogy Helsinkiben megvédte olimpiai bajnoki címét.

Közeleg a tokiói (pót)olimpia. Azt kívánom minden magyar sportolonak, hogy hasonló elszántsággal, becsülettel küzdjenek a piros-fehér-zöld színekért. Vegyenek példát Takács Károlyról! S az se ártana, ha egyszer valaki megsúgná a film moguloknak, hogy élt egyszer egy Takács Károly nevű sportember ebben a kis országban, akiről nagyon nagy filmet lehetne készíteni.

Remélem Kropkó Péter barátom nem haragszik meg azért, hogy egy írás erejéig „elloptam” tőle a vasember megszólítást. Egyszer még lehet rólad is írok Petya mert nem csak nagy bajnokokra, hanem példaképekre is szükségünk van ebben az értékválságban küzdő világban!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük