Kategóriák
Színes Történelem

Zichy Ferdinánd, Velence megmentője

Nagyon kevesen tudják, hogy Velence milyen sokat köszönhet gróf Zichy Ferdinánd altábornagynak, aki 1848-ban az itáliai város helyőrségparancsnoka volt, ugyanis amikor az olasz tengerészek fellázadtak, ahelyett, hogy leverte volna őket erővel kapitulált, majd az olaszokat és a hadianyagot hátra hagyva elvonult, amiért a hadbíróság előbb halálra, majd várbörtönre ítélte, ahonnan 1851-ben szabadult Ferenc József kegyelméből.

Velence a világ egyik csodája, amely 1848-ban Lombardiához hasonlóan az Osztrák Császárság része volt. A sors úgy hozta, hogy a várost két magyar vezette a sorsfordító időkben, gróf Pálffy Lajos kormányzó és gróf Zichy Ferdinánd altábornagy, mint helyőrségparancsnok. A március 17-én a Szent Márk téren kitört rebellió (olaszok kővel megdobálták a Kinsky ezred katonáit, akik sortűzzel válaszoltak) elfajulását egy magyar, Winkler Lajos hadnagy akadályozta meg, aki az első sortűz után tüzet szüntess paranccsal megakadályozta a komolyabb vérfürdőt (később századosi rangban beállt a felkelőkhöz). Március 22-én lázadás tört ki a haditengerészeti arzenálban az olaszok körében, s megölték a horvát parancsnokukat, Marinivich ezredest. Zichy ahelyett, hogy a helyőrségi csapatokkal leverte volna a lázadást rövid tárgyalás után (Pálffy a figyelmébe ajánlotta előtte a város megkímélését) kapitulált, s nem csak elvonult Triesztbe az Adria osztrák fővárosába a helyőrséggel, hanem  nagyvonalúan hátra hagyta a teljes hadianyagot, valamint az olasz származású császári katonákat is.  Sőt, mintegy túszként, utolsóként távozott a városból, személyével szavatolva, hogy nem követnek el atrocitást a kivonuló katonák.

Mint egy olasz szemtanú, később történetíró megjegyezte: „Én, aki tanúja voltam azon szerződés aláírásának amelytől valóban Velence sorsa függött, kijelenthetem, hogy az a magyar szándékosan engedett, jól tudva, hogy mitől tartózkodik, és legalább részben előre érezve, hogy mit zúdít magára… Erőszakos tábornok helyett inkább tökéletes úriemberként viselkedett. És ez tükröződött magatartásában és hangjában, amikor Avesaninak kezet nyújtva megígér-te, hogy az összes katonája után ő távozik utolsóként, mintegy túsznak ajánlva magát. Senkinek a hálája nem kísérte akkor, csak talán Avesani báróé; kevesek részvéte kereste fel börtönében, amely a nekünk adott szabadság ára volt.”

Jótettedért hálát ne várj! Megkímélte Velence városát az ágyúzástól, pusztulástól – amit természetesen a császári oldalon nem néztek jó szemmel. Zichy grófot első fokon halálra ítélte a hadbíróság,  amelyet másodfokon várbörtönre enyhítettek. A büntetésének azonban csak kis részét töltötte le, 1851-ben Ferenc József császártól kegyelmet kapott és kiszabadult.  A katonai pályafutása véget ért. Felesége Szofi, Széchenyi István nővére, házasságuk gyermektelen maradt. Gróf Zichy Ferdinánd, Velence megmentője 1862-ben, 79 éves korában hunyt el.

Kép: a velencei forradalom, 1848

***  ***  ***

Ha szívesen  olvasna hasonló színes, érdekes történeteket és megengedheti magának, akkor támogassa a Kazi világát! Az OTP Bank: kazivilaga@freemail.hu email címre, mint másodlagos azonosítóra utalhat, egyszerűen, gyorsan (belföldről). Határon túlról kérje emailben a banki adatokat.

Egy hozzászólás a(z) “Zichy Ferdinánd, Velence megmentője” című bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük